A diszgráfia a diszlexia mellett a második leggyakrabban emlegetett tanulási zavar. Sokan azonban összekeverik a két fogalmat. Ha „disz” előtagot tartalmazó szóval találkoznak, azt gondolják, hogy minden ilyen kifejezés ugyanazt jelenti. A diszgráfia valóban sokszor együtt jár a diszlexiával, a kettő azonban nem ugyanaz az állapot.

Kinövi?
A diszgráfia az írás speciális zavara. Oka leggyakrabban az agyi funkciók nem megfelelő rendezettségében és működésében keresendő. Ezek a mozgások kivitelezésének zavaraival is társulhatnak. Utóbbi esetben az agy bizonyos része nem működik megfelelően ahhoz, hogy az illető bizonyos mozgásokat megszakítás nélkül tudjon végezni. A probléma a finom- és a nagymozgásokat egyaránt érintheti. A diszgráfia másik oka a térbeli tájékozódás zavara lehet, mely esetben az egyén nem tudja megbecsülni azt, hogy amit a papírra ír, megfelelő helyen van-e. További lehetséges okok a látás zavarai (egyes betűket nem a megfelelő helyre ír) és a vizuális (látási) memória zavarai (maga az írás nem okoz gondot, a hallott szöveg leírása viszont igen).
A diszgráfiának számos formája létezik, azonban általánosságban enyhe vagy súlyos formájáról beszélünk. Súlyos diszgráfiáról akkor, ha más zavarok (leggyakrabban diszlexia) társulnak hozzá. Munkám során olyan esettel is találkoztam, amikor a beszéd vagy a kiejtés zavarával járt együtt.
Manapság sok óvodáskorú gyermeknél fennáll beszédzavar, melyhez sokszor a finom- (grafomotoros) és nagymozgások zavara kapcsolódik. Az anyukák erre gyakran azt mondják: „Nem számít, majd kinövi.” Sajnos, nincs így. Bizonyos zavarokat a gyermekek nem fognak kinőni. Természetesen van mód a javításukra vagy a fejlesztésre, azonban teljesen nem tüntethetők el. A siker nagymértékben függ a rendellenesség súlyosságától és formájától.

Okai
A diszgráfia egyik legfontosabb okának a már az óvodában jelentkező kiejtési és beszédzavarokat tartom. Ezekben az esetekben a gyermek bizonyos fonémákhoz már eleve rossz hangokat kapcsol, és rosszul is használja őket. Leggyakrabban az alábbi hangok keveredése figyelhető meg: dt, b-p, c-cs, s-sz, s-zs. Például az autó helyett „audó”-t mond, a csiga „ciga”, a zebra pedig „zsebra”. Ha a hibákat nem orvosoljuk, végül a gyermek írásában is megjelenhetnek.
A diszgráfia kialakulásának egyik meghatározó tényezője az úgynevezett grafomotoros képességek, azaz a finommozgások zavarai. A nem megfelelően fejlődött finommozgások sok gondot okozhatnak az írás során. Ezért már az alapvető mozgások fejlesztése is nagyon fontos, beleértve a kisizmok erősítését és a ceruza megfogását.

A fejlesztés legyen szórakoztató
A gyermekek nagyon szeretnek rajzolni, ezt ki lehet használni a finommozgások fejlesztésére. A rajzolás még érdekesebbé tehető különböző anyagok és felületek változatos alkalmazásával. A festés, ezen belül is az ujjakkal történő festés az egyik legnépszerűbb módszer a gyermekek körében. A gyöngyfűzés is kiválóan alkalmazható a finommozgások fejlesztésére. Ezek a hagyományos és egyszerű módszerek valóban hatékonyak, azonban nem szabad elfeledkezni egy fontos dologról. A finommozgási készségekben látványos előrelépés csak akkor érhető el, ha a gyakorlatokat mindennap elvégezzük. Szükséges az is, hogy a gyermek élvezze őket, és örömét lelje az elért eredményekben. Nem szabad olyan feladatot adni számára, melyet nem képes elvégezni. Tehát a fennálló zavar súlyosságának és a gyermek állapotának megfelelő nehézségű tevékenységet kell választani. Ha túl nehéz és kivitelezhetetlen feladatot kap, előfordulhat, hogy legközelebb már nem akar majd együttműködni, így nehezebbé válik a finommozgások fejlesztése. Például ne kérjük egy hatéves gyermektől, hogy rajzolja le az Eiffeltornyot, ha még a ceruzát sem tudja hosszabb ideig helyesen tartani. Ehelyett rajzoljon inkább (vízszintes és függőleges) vonalakat, szivárványt, vizet, tengert, erdőt, napocskát stb. Ha már az egyszerű alakzatok rajzolása ügyesen megy neki, fokozatosan nehezebb feladatokkal lehet folytatni. A rajzeszközök megválasztása szintén nagyon fontos. Először zsírkrétával rajzoljon (ezt könnyű fogni), majd krétával, később vastagabb filctollakkal, végül pedig ceruzával. A finom- és nagymozgások szórakoztató gyakorlatai közben más, játékos formájú mozgásgyakorlatokat is alkalmazhatunk. Ennek köszönhetően Diszgráfia, az írás zavara diszgráfia a foglalkozás elejétől a végéig szórakoztató számára. Mivel jól érzi magát, és örömét leli benne, valószínűleg a következő alkalomra is szívesen eljön.
Meg kell említenem azt az elengedhetetlen elemet, melynek talán a legfontosabb szerepe van a gyermek állapotának javulásában. Ez a szülő, a tanár és a szakember közötti EGYÜTTMŰKÖDÉS. Ha ők képesek egymást motiválni és megfogadni a szakember tanácsait (alapvetően fontos a gyakorlatok napi rendszeressége), akkor az írásproblémák rövid időn belül enyhülhetnek.

 

diszgráfia legfontosabb jelei:
– betűk kihagyása;
– betűk felcserélése;
– rendezetlen kézírás;
– helytelen betűalak;
– helytelen betűköz;
– a sorok meg nem tartása;
– néha helyesírási hibák is előfordulhatnak (diszortográfia).
A diszgráfiával küzdő gyermek kézírása a sok erőfeszítés ellenére is
nagyon nehezen olvasható, gyakran szinte olvashatatlan. Írása a vele
egyidős társaiéhoz képest nagyon lassú. Gyakran hallja másoktól, hogy
lusta, ezért nem tud jól írni, s emiatt csúnya az írása. Ez azonban nem
igaz. A diszgráfiás gyermekeknél az írás nagy erőfeszítéssel jár, így
gyorsan elfáradnak. A látás és a mozgás összehangolásával is problémájuk
van, hiszen az íráshoz a szem és a kéz együttműködésére van szükség.
Vigyáznunk kell arra, hogy ne menjen el a kedvük az írástól. Mivel
számukra az írás fárasztó, sőt kimerítő, hosszabb szüneteket kell
tartani közben, és meg kell velük szerettetnünk: fontos, hogy sikerekkel
társuljon, és boldog pillanatokat szerezzen nekik. Ennek köszönhetően
javul az együttműködésük mind a szülőkkel, mind a pedagógusokkal.

Gyakori, hogy ez a speciális fejlődési zavar diszortográfiával (a
helyesírás zavarával) is együtt jár. Képzeljük el, hogy annak, akinek
problémái vannak az írással, a toll megfogásával és helyes tartásával, a
betűk alakjával vagy a sorok követésével, még a helyesírásra is oda
kell figyelnie. Szinte lehetetlen ennyi különféle tényezőt egyszerre
észben tartania. Nem csoda, ha lyuk helyett „luk”-at ír, vagy elhagy egy
ékezetet, vesszőt vagy más írásjelet.

Nincs reménytelen eset
A saját gyakorlatomból
szeretnék bemutatni egy példát arra, hogyan lehet a legtöbbet kihozni
egy olyan speciális tanulási zavarral küzdő tanulóból, aki már-már
reménytelen esetnek tűnt.
Amikor először találkoztam Petivel,
hatodikos volt, és több tanulási zavar (diszlexia, diszgráfia,
diszortográfia) is fennállt nála. Reménytelen esetnek tartották. „Nem
lesz belőle semmi” – mondták róla. A hatodik osztályos tanulók már
jegyzeteket készítenek a füzetükbe, vagy leírják, amit a tanár diktál.
Petivel ez másképp volt. A füzetében jegyzetek helyett vonalak, rajzok
és firkák voltak. A felsorolt tanulási zavarok mellett nagy problémája
volt a tanáraival, valamint az osztálytársaival is. Sokan kinevették,
tanárai nem fogadták el, sőt hanyagnak nevezték. Ez a megbélyegzés
nagyon rosszul érintette. Elkezdett bohóckodni és valóban hanyag gyerek
módjára viselkedni, hogy elterelje a figyelmet a tanulási
hiányosságairól. Dolgozataira rossz jegyeket kapott, mert nem tanult.
Csúfolták, később pedig már zaklatták is őt az osztálytársai. Szülei
kétségbe voltak esve, mert nem tudták, hogy amit tesznek, az jó vagy
rossz-e számára.
Tudtam, hogy nincs mire várni, sürgősen tenni
kell valamit. Első találkozásunkkor Peti nem hitt abban, hogy segíteni
tudok neki. Először meg kellett szereznem a bizalmát, hogy hinni tudjon
bennem. Átlagon felüli emlékezőképessége van, így ezt a tulajdonságát
egyfajta támaszpontként tudtam használni. Az órákon elhangzottakat
hallás után meg tudja jegyezni. Szerencsére.
A tanárokat is be
kellett vonnom a folyamatba. Amikor többhetes gyakorlás után sem
látszott nála javulás, más módszerekhez kellett folyamodnom. Egyéni
tervet készítettem számára, ennek alapján tanult az iskolában. Nem
kellett az órán jegyzetelnie, a füzetébe az osztálytársai jegyzeteiről
készített fényképeket ragasztották be. Hiányosságait továbbra is a
kiváló hallás utáni memóriájával tudta pótolni. Mindannyian türelmesen
vártuk a munka eredményét. Végül Peti három év után a tanulás terén
teljesen önállóvá vált. Megtanulta az írás, az olvasás, a jegyzetelés, a
szövegkiemelővel való munka és a tanulás különböző technikáit.
Természetesen az évek alatt voltak könnyebb és nehezebb periódusok, s
nemcsak neki, hanem a szüleinek és nekem is. Hetente két-három
alkalommal találkoztunk. Ez nagyon intenzív fejlesztés. Másokkal hetente
vagy csak kéthetente tudunk találkozni. Hatalmas energiát fektettünk
Petivel abba, hogy meg tudja írni a kilencedik osztályos teszteket, és
nagyon szép eredményt ért el. Az általános iskola után gimnáziumban
szeretett volna továbbtanulni. A felvételin sikeresen teljesített, és
fel is vették. Ez már valóban csodálatos eredmény volt. Mindannyian
izgatottan vártuk a folytatást. Sikeresen leérettségizett, jelenleg
egyetemista.
Eddig az ő esete volt az egyik legnehezebb,
amellyel találkoztam. Leírhatatlan, hogy mennyire büszke vagyok rá, és
nagyon várom a további sikereit. Peti kiváló példája annak, hogy sosem
késő elkezdeni egy gyermek fejlesztését, mert kitartó munkával,
türelemmel, együttműködéssel és szeretettel nagyon sokat tudunk elérni.

 

Kása Ildikó
gyógypedagógus