Az autizmus spektrumzavar (ASD) vagy autizmus egy idegrendszeri fejlődési zavar, amelyet átható nehézségek jellemeznek, amelyek többnyire már kora gyermekkorban jelentkeznek. Ezeket a nehézségeket azért nevezzük áthatónak, mert a fejlődés több aspektusát is érintik az egyén életében. Ezek különösen a szociális kommunikáció és interakció hiányosságaiban nyilvánulnak meg; ismétlődő viselkedésminták, érdeklődési körök és tevékenységek jelenlétében. Az egész életen át tartó hiányosságok a szociális-kommunikációs készségekben jelentősen befolyásolják a szociális működésre való képességet, és következésképpen a mindennapi élethelyzetekhez való általános alkalmazkodóképességüket.
Az autizmus spektrumzavar tünetei
A szakirodalomban a viselkedésbeli megnyilvánulásokat két nagy csoportra osztják, mégpedig a szociális kommunikáció és interakció hiányosságaira, valamint a sztereotip viselkedés és érdeklődési körök megjelenésére. A szociális interakció és a kommunikáció nehézségei az egyén életének különböző aspektusait érintik, és leggyakrabban a következő területeken jelentkeznek:
– A szociális-érzelmi kölcsönösség hiányosságai (pl. abnormális kötődés, képtelenség a kölcsönös beszélgetésekre, az érzelmek megosztásának nehézségei);
– hiányosságok a nonverbális kommunikációban (szokatlan szemkontaktus, gesztusok korlátozott használata);
– hiányosságok az interperszonális kapcsolatok kialakításában és fenntartásában, valamint a kapcsolatok megértésében (pl. a viselkedés szociális kontextushoz való igazításának nehézségei, nehézségek a társas kapcsolatokban, a barátságok kialakításának képtelensége, a kapcsolatok megértésének képtelensége).
A sztereotip viselkedés és érdeklődési kör a következő területeken nyilvánul meg:
– a tárgyak vagy a nyelv sztereotip és ismétlődő használata, sztereotip mozgások (manierizmusok, tárgyak felsorakoztatása, sztereotip játék, tárgyak nem rendeltetésszerű használata, „felnőtt” kifejezések használata a beszédben, sztereotípiák a beszédben);
– ragaszkodás ugyanahhoz, ragaszkodás a rutinokhoz vagy rituális kifejezésekhez a verbális vagy nonverbális viselkedés, kényszeres viselkedés (pl. szélsőséges szorongás a rituálék megzavarásával problémák a változások elfogadásával, merev gondolkodási minták);
– szűk érdeklődési kör, amely akár intenzitásában, akár fókuszában abnormális (pl. érdeklődés szokatlan témák iránt, szűken meghatározott érdeklődés egy adott téma iránt);
– szenzoros ingerekre való hiper- vagy hiporeaktivitás (csökkent fájdalomküszöb, szenzoros érdeklődés a hangok, szagok, textúrák vagy vizuális ingerek iránt).
Korai tünetek (figyelmeztető jelek) 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél
● Kevésbé reagál a szülői kapcsolatteremtésre és a közvetlen környezetére.
● Csak akkor keresi egy másik személy jelenlétét, ha szüksége van valamire (éhes, akar valamit, segítséget kér).
● Kevesebb örömöt mutat a szülőkkel való interakcióban.
● Csökken az érdeklődése a közös játék iránt.
● Nem utánozza mások viselkedését.
● Kevésbé osztja meg másokkal az érdeklődési köreit – nem hoz játékokat/tárgyakat bemutatásra, nem mutat rá érdekes tárgyakra a távolban.
● Nem reagál a nevére és az utasításokra, összességében kevésbé reagál a beszédre – esetleg azt a benyomást kelti, hogy nem hall.
● Nem vesz tudomást a többi gyermekről, nem vágyik arra, hogy csatlakozzon hozzájuk, utánozza őket, kapcsolatba lépjen velük, inkább csak távolról figyeli őket.
● Nem követi a szülő mutogatását a következő értelemben: „Nézd, ott repül egy repülőgép”; „Nézd meg azt a kutyát”.
● Nagyon keveset vagy egyáltalán nem beszél.
● Kevés szemkontaktust tart, nem használja azt interakció kezdeményezésére vagy fenntartására, esetleg kerüli is a szemkontaktust.
● Új helyzetekben nem néz a szülőkre.
● Nem fejezi ki szükségleteit kommunikációs eszközökkel (nyújtja a kezét, szemkontaktus felvétele, bólintás, kézfogás, hangadás, gesztikulálás, tárgy, vagy mutogatás, ahol a gyermek azt is ellenőrzi, hogy a szülő nézi-e őt.)
● Kevésbé reagál mosollyal a szülők mosolyára vagy arckifejezésére.
● Gyakran sajátosan vagy furcsa módon játszik, nem a játék funkciójának megfelelően (sorba rakja a játékokat, pörgeti a kerekeket, követi a játék mozgását, kinyitja és becsukja az autó ajtaját, csoportosítja a játékokat, mozgatja a játékokat, szétszedi vagy szétdobálja a játékokat).
● Nem játszik szerepjátékokat, „mintha” játékokat (pl. eszik, alszik, állatokat utánoz)
●Játék közben nem utánozza az otthon megszokott tevékenységeket (gondozás, ápolás, főzés, takarítás).
● Nehezen változtatja meg a megtanult rutinokat, még egy kis változás is felzaklatja (útvonal, ruházat és cipő megváltoztatása, játékok elhelyezése…).
● Megszállottan több szokatlan, a nap folyamán ismétlődő tevékenységet végez. (pl. liftek követése, kukákhoz, csatornákhoz futás).
● A fejlődés egyenetlen, jó memóriája lehet, különösen a számok, betűk, dalszövegek, tévés közvetítések szövegeinek vagy más specifikus témák tekintetében, képes összerakni geometriai alakzatokat különféle darabokból, ügyesen kirakja a puzzlet.
● Sztereotip jellegű mozgás jellemzi – lábujjhegyen jár, pörög, kezet ráz és ugrál, kezét vagy ujjait furcsa pozíciókban tartja.
● A gyermek rendkívül válogatós lehet az ételekkel kapcsolatban, érzékeny bizonyos állagokra, hőmérsékletre vagy az ételek színére.
● Csökkent vagy fokozott érzékenység a fájdalomra, érintésre, különböző anyagokra.
● Fokozott vagy csökkent érzékenység a szagokra.
● Szokatlan szögből figyeli a tárgyakat, hosszú ideig figyeli a tárgyakat, vagy szokatlanul hosszú ideig figyeli a tárgyakat, lenyűgözik a részletek vagy a fényhatások.
● Túlérzékeny reakciók zajra és erősebb hangokra (befoghatja a fülét).
Az ASD megnyilvánulásai ebben az időszakban nagyon heterogének, ezért a gyermek környezetének ébernek kell lennie és érdemes szakember segítségét kérni. A tünetek felismerése segít az autizmus korai diagnózisának felállításában, illetve egyéb fejlődési rendellenességek kizárásában.
Az 5 legfontosabb figyelmeztető jel a következő:
12 hónapos korban a gyermeknél nincs jelen a gagyogás.
Nincs gesztushasználat (a kéz nyújtása a mutogatás, integetés értelmében) a 12 hónapos korú gyermeknél.
A gyermek 16 hónapos korában nem mond egyetlen szót sem.
A gyermek nem mond spontán két szavas mondatot (vagy a gyermek csak ismétli, amit valaki mond neki) 24 hónapos korában.
Bármely életkorban a beszéd vagy a szociális készségek elvesztése tapasztalható a gyermeknél.
Mgr. Janík-Szapu Zsófia, Phd. – pszichológus