Az ADD (Attention Deficit Disorder) vagy figyelemzavar illetve az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) azaz hiperaktivitással is járó viselkedési jellegzetesség egy olyan állapot, amelyben hosszú évek óta tart a figyelmetlenség, impulzív viselkedés, és változó mértékben van jelen a hiperaktivitás. Leegyszerűsítve az alábbi három fő tünet az, ami majdnem minden esetben jelen van az érintett gyermeknél: a figyelmezavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás.
Az ADHD jeleinek és tüneteinek felismerése nem elsősorban egészségügyi szakember feladata. A szülők, a nagyszülők, a tanárok és nevelők azok a személyek, akik a legtöbb időt töltik a gyermekkel és akik legkönnyebben felfedezhetik a viselkedés eltéréseit és változásait, akár a legapróbb jeleket is. Fontos kiemelni, hogy a tünetek és azok súlyossága nagyban függ a gyermek korától.
A különböző életszakaszokra jellemző tünetek a következők:
• Csecsemő- és kisdedkor: korai beszéd- és mozgásfejlődés (a kommunikáció bár kezdetleges, a gyermek mégis feltűnően ügyesen reagál a környezete ingereire, állandóan mozgásban van, fel-alá mászik, sokszor szinte futva közlekedik, jellemző, hogy a kelleténél több apró baleset éri emiatt)
• Óvodáskor: a szabályok és utasítások követésének a hiánya (nem tud nyugton maradni, álladóan feláll, elhagyja a helyét, beszél, nem figyel, nem fejezi be a feladatot, nyugtalan), valamint alkalmazkodási nehézségek (képtelenek társaikkal együtt játszani, sokszor agresszíven lépnek fel társaikkal szemben, nem követik a felnőttek utasításait, velük általában dacosan, akaratosan viselkednek)
• Iskoláskor: viselkedészavarok (képtelen végig ülni egy 45 perces tanórát csendben, fegyelmezetten, a tanár magyarázatára és a tananyagra nem figyel, általában inkább a holmiaival babrál és játszik, beszélget, zavarja a társait, tanárai figyelmeztetésére és megrovására dühösen reagál, frusztrálttá, agresszívvé válik).
Az ADHD-t azonban a legtöbb esetben iskoláskorban diagnosztizálják. Ennek számos oka ismeretes: az elvárások, feladatok és kötelességek nagy mértékű növekedése, az óvodainál lényegesen szigorúbb iskolai előírások és szabályok megjelenése, a napi szintű felkészülést és időt igénylő tanulás előtérbe kerülése.
Ezen a ponton fontos kitérni arra is, hogy a jól látható kóros viselkedési formák ellenére az ADHD-s gyermekekre a kreativitás, a tanulásvágy jellemző. Sokuk az átlagnál okosabb, intelligensebb, nagyobb teherbírású és memóriájú, melynek köszönhetően könnyen képesek elsajátítani a tananyagot. Általában jó szociális készségekkel bírnak, empatikusak, jó humorúak. Jellemzően náluk akkor jelentkeznek az első tünetek, amikor unatkoznak óra közben, mivel társaik náluk lassabban értik meg és végzik el a feladatokat.
Elengedhetetlen elsősorban azok véleménye és megfigyelése, akik a legtöbb időt töltik a gyermekkel, tehát akik képesek arra, hogy észre vegyék a viselkedésben beálló változásokat, valamint a tünetek és jelek esetleges súlyosbodását. Elsősorban a gyermek szüleinek és legközelebbi hozzátartozóinak véleménye és elmesélése általában nagyon fontos információk forrása. Természetesen elengedhetetlen a szülők bevonása a kivizsgálás folyamatába, a diagnózis felállításába és a kezelési eljárások kiválasztásába, sőt akár magába a kezelésbe is.
A cél pedig nem más, mint a gyermek tüneteinek enyhítése vagy megszüntetése, ezzel a megfelelő fejlődés elősegítése és támogatása. Minél hamarabb ismerjük fel az ADHD tüneteit, és minél hamarabb születik meg a diagnózis, annál nagyobb az esély arra, hogy a választott kezelés hatásos lesz gyermekünk esetében. A döntést nem szabad halogatni.
Amennyiben felmerül egy szülőben, hogy gyermeke figyelemhiányos és hiperaktivitási zavarral küzd, minél előbb tegye meg az első lépést annak érdekében, hogy az kiderüljön. Hiszen mi más lenne egy szülő vágya, mint hogy gyermeke felhőtlenül emlékezzen vissza gondtalan és boldog gyermekkorára, iskolás éveire?